12.fejezet

Miley

Furcsa meglepetés fogadott minket az utcákon. Bár számíthattam volna rá – Alice miatt -, de nem hittem volna. Mert az ő és Eli készített plakátok voltak kinn, amik hirdették a koncertemet és engem.

- Nem is gondoltam volna, hogy már készek is a plakátok. – mondtam csodálkozva.

- Ez is az egyik oka annak, hogy nem voltam nálad. Ezeket nyomtattuk. – felelte mosolyogva.

- Oh... Szóval te is benne vagy már. – ez inkább tűnt kijelentésnek, mint kérdésnek.

- Mindenben benne akarok lenni, ami veled kapcsolatos. – fordult felém kedvenc féloldalas mosolyommal, miután leállította a kocsit.

- Ajánlom is. – suttogtam majd magamhoz húztam a fejét és megcsókoltam elég szenvedélyesen. Kezdtünk belemelegedni, amikor meglepő dolog történt.

Levegőhiány miatt szakadtam el tőle, de amikor rá néztem az arcára nem Edwardot láttam. Rob arca volt előttem. Kikerekedett szemekkel néztem rá.

- Miley. Mi a baj? – kérdezte aggódva Rob. Nem, nem ő hanem Edward! Megráztam a fejem és eltűnt.

- Semmi csak... menjünk. – mosolyogtam rá, de nem nagyon akarta elhinni – Tényleg. Edward. Ha nem akarod, hogy téged faljalak fel, akkor menjünk. – nyomtam még egy kis puszit a szájára majd kiszálltam. „Elivel kell beszélnem, hogy mégis mi ez az egész.”

Csak most figyeltem meg alaposabban az éttermet. Nagyon hangulatosnak tűnt. Kézen fogva léptünk be. Láttam, hogy nem tele volt, de azért voltak egy páran. Próbáltam nem annyira látszódni – mivel jobban tizenévesek voltak.

- Jó estét, Edward Cullen névre van asztalfoglalásunk. – mondta a pincérnek udvariasan.

Azt egy másik pincér elvette és felakasztotta a kabátomat.

Nem tudtam miért nem megyünk már, mikor a tudtára adtam Edwardnak, hogy éhes vagyok. Majd feléjük fordulva rájöttem. Engem nézett a pincér. Bár, ha pontos akarok lenni, akkor inkább bámult. Mivel én megszoktam, nem zavart, de amint hallottam Edwardot annál inkább. „Legyen egy jó napja a srácnak.” – gondoltam magamban majd egy kicsit – tényleg kicsit – flörtöltem vele.

Kezdtem bele lendülni, amikor két hideg kéz simult a derekamra. Így nem nagyon telt másra, mint hogy lefirkantsam az aláírásom, és ráírjam egy szalvétára, hogy: „ A  Barátom és én szeretnénk megkapni az asztalunkat. Köszönöm.”

Miután visszaadtam, naná, hogy megkaptuk. Eléggé hátul volt egy sarokban.

- Nem akartam nagyobb feltűnést kelteni, de látom te eléggé élvezted. – mondta sértődött hangon.

Én csak elmosolyodtam és megcsókoltam a pincér előtt, mivel még nem ültünk le.

- Megszoktam már, hogy így fogadnak. – rántottam vállat.

- És ők megszokták, hogy te így fogadod őket? – vártam egy kicsit és csak utána feleltem.

- Meg. – láttam rajta, hogy tudta ezt felelem, de mégsem erre számított. – De engem CSAK EGY valaki érdekel. És az a valaki most itt ül velem szemben és vacsorázni akarunk. – néztem mélyen szemébe.

Megnézve az étlapot én már tudtam, hogy mit akarok. Igaz nem voltam nagyon éhes, de ez meg is változott, amint elém rakták az ételt.

Pont jókor végeztem. Edward intett is a pincérnek mikor észrevett egy nagyon zavaró dolgot, és a pincér egy perc alatt ott is volt. Bár hogy ne lett volna, amikor egész este csak minket – engem – figyelt.

- Van hátsó kijárat?

- Miért? – kérdeztük egyszerre a pincérrel.

- Nézz hátra. – mondta majd én hátra fordulva – mivel háttal voltam az ablaknak – megláttam őket. „Remek. Mintha valaki szólt volna nekik.” – morogtam magamban.

- Gyere! – fogta meg a kezemet Edward. A pincér mutatta hátra felé az utat.

Persze itt is voltak.

Láttam, hogy kezd egyre jobban mérges lenni Edward. Bár nem csodálom...

- Van másik? – mire megszólalt volna a személy, szerelmem leintette – Ne is felelj.

- Várj! – szóltam most én kivételesen – Van, egy ötletem. Van esetleg mikrofonotok? Ha igen akkor kellene öt percre. – fordultam a srác felé.

- Tudtommal van. Máris hozom. – és már ott sem volt.

- Mi a terved? – fordult felém szerelmem.

- Gondolom, te sejted, hogy ki volt az, aki ide küldte őket, igaz? Mert gondolom nem maguktól találtak ide pont most.

- Igen. De, ha a kezeim közé kerül, kitekerem a nyakát.

- Sh... Kérlek. Te is kellesz. Ki kellene menned a kocsiig. Valahogy. Ki tudsz jutni? – bólintott – Beülsz, és amíg nem jelzek vársz. Fly on the WALL. Ezt fogom mondani, amikor te indítasz és mellém gurulsz. Meg fogsz találni?

- Téged bárhol. De, hogyan fogsz kijutni te?

- Hát így! – pont végszóra ért ide a srác. Adtam, egy puszit Edward arcára majd kiléptem az ajtón.

(Miley Cyrus – Fly on the wall)

Edward /kimenetel után/

Nem akartam, hogy észrevegyenek így vámpír sebességgel mentem az autómig. Nem is gondoltam, hogy ilyenekre képes Tanya csak, hogy meg kaparintson magának. Ráadásul még Rosalie is mellé állt.

„Nem hiszem el. Ilyen nincs. Ez a kis... Mindent a maga javára tud fordítani. De nem tudom, ki fogja majd hétfő elől megvédeni.” Gondolta magában Tanya, míg Rose csak irigykedve nézte Miley-t, aki rögtönzött mini koncertet ad most. Már majdnem kiszálltam és elindultam Tanyáékhoz, amikor hallottam, hogy már nincs sok vissza a dalból.

Mivel vámpírmemóriám van – na, meg egy Alice Cullen nevezetű húgom – majdnem minden számát ismerem. Így indítottam is. Ha haza mentem, csak akkor akarok velük foglalkozni. De azt nem fogják zsebre tenni.

- Köszi. – lihegte szerelmem, mikor beszállt mellém.

- Nem kell megköszönnöd. De te jól vagy? – néztem rá aggódva.

- Persze. Miért ne? Annyira jó volt megint énekelni. Bár a megszervezett koncerteket valahogy jobban csípem. – húzta el a száját.

- Sajnálom. Hidd el, ha tudom, hogy ez lesz, akkor nem hozlak el ide.

- Tudom. És azt te tudod, hogy ki volt az? Nem akarok gyanúsítgatni, de szerintem...

- Tudom, ki volt. – szakítottam félbe mondandóját. – És amit kapni fog tőlem azt nem fogja zsebre tenni. – kezdtem jobban dühbe jönni, és egyre jobban szorítottam a kormányt, nyomtam a gázpedált.

Ez után hatalmas csend telepedett ránk.

- Ki volt az? - kérdezte félve mikor rákanyarodtam a földes útra.

- Tanya Denali és Rosalie Hale. – mondtam és már kinn is voltam a kocsiból. Berontottam az ajtón és megint szólítottam az előbb említetteket. De nem voltak itt csak a többiek.

- Edward. Mi történt? – jött hozzám Kate.

- Csak annyi, hogy a kedves Tanya tönkre tette az esténket.

- Edward, kérlek, nyugodj meg. – csitított Miley.

Most hallottam amint egy autó lefékez a ház elé.

Itt vannak.

Végre.

Nem néztem se merre, csak mentem ki egyenesen Tanya Denali torkának.