2012. július 31., kedd

Új történet!!

Hali Mindenki ismét!

Mivel úgy látom, hogy nem igen jön be nektek ez a történet, - talán majd később - arra gondoltam, hogy akkor elkezdem azt, amit utána terveztem. A blogot is egy kicsit átalakítottam, a töri kedvéért. Rakok ki egy szavazást, hogy tetszik-e és érdekelne-e benneteket a töri. Ha jön min. egy igen, akkor elkezdem. Ez 100°osan twilight fanfiction!! És még mindig figyelmetekbe ajánlom a novellás oldalamat (egyelőre ne foglalkozzatok azzal, ami alatta van). Remélem tetszeni fog a történet. Jó olvasását!
PUSSZ

UI.: komit ide is várom!!


Mielőtt a nagy ajtóhoz értem volna, egy recepciós állt elém. Aki ember volt. Nagyon is.
- Isabella Swan. – mondtam a nevem.
- Igen. A Mester már vár téged. – elmosolyodott, majd az ajtóhoz lépve kinyitotta előttem. Hátra néztem még, majd beléptem.
- Szóval te vagy az a híres Vadász. – állt fel Aro a trónjából, és szinte csodálattal mért végig.
- Én, de nem akarom rabolni a drága időmet, úgyhogy akár neki is állhatnánk. Mit akarsz tőlem? – álltam meg a terem közepén. Felém sétált, de megállt kb. fél méterrel előttem. Jól tette. Nagyon jól.
- Csatlakozz hozzánk. A te képességeddel, csodákra lennénk képesek.
- Abban biztos vagyok. De abban már kevésbé, hogy maradok is.
- Kár lenne egy ilyen tehetséget elpazarolni, de ha nem hagysz más választást.... – majd egy alacsony, szőke lányhoz fordult – Jane, drágám.
- Igen, Mester. – felém nézett, majd koncentrálni kezdett. Éreztem, hogy valami simogatja a pajzsomat. De én csak elmosolyodtam. Aro elnevette magát, majd egy intéssel leállította a lányt, aki bosszúsan nézett rám.
- Csodálatos!! Csatlakozz, kérlek! El kellene egy vadász nálunk is. Jól megfizetnélek.
- Nem kell a pénzed. Nincs rá szükségem.
- Nem is pénzre gondoltam. Vérre.
- Hmmm. Csábító ajánlat, de eddig is megoldottam magamnak. Ezután is megfogom.
- Kössünk alkut! Van egy személy, akit.... aki eddig sok bosszúságot okozott, és...
- Nekem kéne levadásznom őt, ugye? De mi van a nyomkövetőddel? Meg a többi katonáddal? Képtelenek vagytok ti megcsinálni? – láttam az arcán, hogy ezt nem kellett volna kimondanom.
- ...arra gondoltam, hogy felkereshetnéd őt. Persze mi sem hagynánk abba az üldözést. De nem kertelek tovább. Ha megtalálod, és elhozod nekem a fejét, életben maradhatsz....
- És ha nem?
- ...meghalsz. – és tényleg nem kellett volna...


(EDWARD)

A CD-imet pakoltam éppen ki, mikor a húgom – Alice – kijelentette hogy költözünk. Megint. Sóhajtva raktam vissza őket, majd csuktam össze a dobozt, és vittem le. Félórával ezelőtt érkeztünk ide, Alaszkába. Rose kifog borulni..... inkább ki van borulva, hogy ismét elmegyünk. Persze nem magyarázta meg a kis pöttöm, hogy akkor mégis miért. Ááá! Minek azt? Csak egy szót mond ki és mi már ugrunk is. De miért?
- Mert én azt mondtam! És tudom, hogy el KELL költöznünk. Forksba. – Mintha ő olvasna a gondolatok között, és nem én. Na, mindegy. Akkor irány Forks... 



Hogy mikor, miként és miért fognak találkozni, hogy kerül a képbe Victoria és Maria, és mi lesz azután megtudhatod, ha elolvasod a törit! Meg, hogy ki is valójában Carlisle, és Jasper Bellának.