11.fejezet

Miley

Már végeztünk mindennel: ruhákkal, megbeszéléssel és lent ülünk a nappaliban és várjuk a többieket. Alice mellettünk az egyszemélyes fotelban, míg mi Edwarddal a kétszemélyes kanapén „fekszem”. Ő a hajammal játszik, míg én a kezével.

- Szia...sztok. – jött be Emmett, s mikor észre vet minket, elvigyorodott és közelebb jött, míg a többiek is lassan beszállingóztak – Ó, öcsi! Most már értem, miért nem akartál velünk jönni. – bokszolt Edward vállába, miközben felálltunk.

- Emmett! Fejezd be! – jött be Rosalie egy másik szőke lánnyal, és amikor elmentek mellettünk, engem fintorogva mértek végig. „Nem is ismer.” – háborogtam magamban. Edwardnak is feltűnhetett, mert halkan felmorgott. Nem akartam bajt, így az arcára tettem a kezemet és végig simítottam rajta.

- Gyere, bemutatlak a többieknek. – a többiek felé fordított – Hadd, mutassam be Szerelmem, Miley-t. Miley, ők itt a Denali klán. Eleazar, Kate, Irina, Carmen és Tanya. – az utolsó nevet már fintorogva ejtette ki. Viszont a szerelmem szót kicsit hangosabban és megnyomva.

- Ő volt az, aki az előbb Rossal ment fel az emeletre. De én örülök, hogy megismerhetlek. – fogott velem kezet Carmen. Azt hiszem...

- Én is örülök. – fogattam el a kézfogását.

- Te vagy az a híres Cyrus lány, igaz? – jött közelebb Eleazar.

- Igen. Én lennék. De a Miley-t jobban szeretem. – bólintott majd Kate is odajött és kezet fogott velem. Majd végül Irina is oda jött, de ő nem kezet fogott velem, hanem a nyakamba ugrott. Ha nincs Edward a hátam mögött, akkor tuti, hogy a padlón kötünk ki.

- Irina, kérlek. Hadd vegyen levegőt. – mosolygott Kate.

- Oh... Bocsi, csak régen hallottam rólad. Miért nem koncerteztél eddig? Hol voltál? – vont durcásan „kérdőre” – Na. mindegy. Képzeld, eddig az összes koncerteden voltam és az összes tárgyad meg van. – kezdett bele nagy lelkesedéssel, de Carmen finoman leintette.

- Irina. Hagyd őt is szóhoz jutni.

- Semmi baj. Régen találkoztam már ilyen lelkes rajongóval. – nevettem fel.

Sokat beszélgettem még velük. Nem is értettem, hogy Edward miért féltett. Talán Irina miatt?

Edward

Felmentem a szobámba, hogy átvegyem a ruhám és a már összepakolt cuccost levigyem az esténk miatt.

A szobában pedig nem várt meglepetés fogadott.

Mikor beléptem még semmi rosszra nem gondoltam. De egyszer csak egy kis nyomást Éreztem a hátamnál és neki csapódtam a szemközti falnak. Persze nem annyira, hogy azt kidöntsem.

- Szóval ő az a híre Miley? – színtiszta undorral ejtette ki a nevét – Hogy tudtál Vele megcsalni? Edward ő egy ember! Semmit sem ér csak egy kis... – de nem hagytam neki, hogy befejezze.

- Tanya! Ide figyelj! – mondtam neki – miután levakartam magamról – lassan, hogy felfogja – Ne merészelj így beszélni róla! – kezdtem dühbe jönni – Lehet, hogy ember, de sokkal többet ér, mint bárki más. Érted? Még nálad is többet ér. Szóval, ha még egyszer, akár egy gondolatod is lesz róla, ami nem jó. Esküszöm neked, hogy nem mész vissza Alaszkába EGYBE. – a végére, mint ha megszeppent volna, és a gondolatai is erről árulkodtak. Mondani akart még valamit, de csúnyán néztem rá és így csak fújtatott egyet majd becsapta maga mögött az ajtót.

Megráztam a fejem, átöltöztem, megfogtam a táskát és lementem. De lenn nem volt Miley, csak a hűlt helye. Egyből elkezdtem félni, hogy meghallhatta az előbbit és elment, de Kate elmondása szerint kinn van húgommal. Így kicsit már nyugodtabban kimentem.

„Sajnálom. Nem láttam mit tervez Tanya. Nem akartam, hogy férre értse esetleg, így kihívtam beszélgetni. Ne haragudj.” – kérlelt könyörgően Alice.

- Nem haragszom. – feleltem hangosan, míg a táskám-betettem hátra.

- Miért kellene haragudnom? Amúgy hova mész? – kérdezte gyanakvóan, miközben én oda menve hozzá átöleltem, és egy puszit nyomtam a fejére.

- Kárpótolni akarlak, amiért múlt éjjel nem voltam nálad. – feleltem majd megcsókoltam. Elég szenvedélyesen. Két okból is. 1: Már nem bírtam az ajkai nélkül.

2: Meg, hogy Tanya lássa, kihez tartozom.

Torokköszörülésre rebbentünk szét.

- Khm. Bocsánat a zavarásért, de Miley, ha lesz egy kis időd, szeretnék veled beszélni arról, hogy... Mi vagy – mondta ki nehezen apám – vagyis rólad. Most sajnos el kell mennem, de esetleg este, vagy holnap. Amikor neked jó.

- Rendben. Este jó lesz. – bólogatott szerelmem.

- Nem! – vágtam rá gyorsan. Talán túl gyorsan is.

- Miért? – fordult felém.

- Akkor máskor. Sziasztok. – köszönt el apám majd beszállt és indított is.

- Mert ma velem leszel. – nyomtam csókot kívánatos ajkaira.

- Na. jól van, mielőtt megint egymásnak estek én bemegyek és elkészítem a többi apróságot is, ami még kellhet a koncerthez. Nektek meg jó szórakozást. – kacsintott húgom, majd be is ment.

Rámosolyogtam Mileyra majd beültünk a kocsiba és már úton is voltunk hozzájuk.

Miley

- Hova is megyünk? – kérdeztem kíváncsian a kocsiban.

- Aki kíváncsi az hamar megöregszik. – felelte mosolyogva – De ha már annyira tudni akarod, akkor elmondom. Haza viszlek.  Ha át akarsz öltözni. – nézett szemembe kérdőn.

- Míg nem tudom, hogy hova megyünk, addig nem tudok felelni, mert nem tudom, hogy mibe kellene öltöznöm.

- Ezt a kérdést egyszerűbben is elintézhetted volna.

- Tudom, de akkor csak annyit mondtál volna, hogy „kényelmesbe” vagy „valami elegánsabba”. – mondtam neki mindent tudóan.

- Ilyenkor jobban hasonlítasz a húgomra. – rázta meg a fejét nevetve – Akkor azt mondom, hogy vacsorázni megyünk. – majd leállította a kocsit.

Bólintottam majd gyorsan kipattantam a kocsiból. Pár perc után már hajtottunk is tovább.

Egy kényelmes, de szebb fekete csőnadrágot vettem fel, felülre meg egy fehér ujjatlan trikó szerűséget, amin van még egy szürke réteg, és olyan szegecses a két széle. Egy széles, fekete karkötőt, meg ugye a nyakláncot.