Miley
Sötét van. Nem tudom, hol vagyok. Csak zuhanok. Majd megszűnik és puhaság vesz körül. Lassan kinyitom a szemem. Sokat nem látok. Mikor már szemem hozzá szokott a sötéthez látom, hogy egy ágyban vagyok. Mellettem van egy éjjeliszekrényen egy lámpa. Felkapcsolom. „Hogy kerültem ide?” Kérdem magamtól, majd minden eszembe jut. Koncert, baleset, Eli, Dean, a Tanács, a rét, a búcsú, a zuhanás. „Persze, a Földön vagyok. A házamban. De mi ez a sötét? Sötétítő függöny. Akkor még egy kérdés? Mióta van házam Forks-ban? Tudtommal nem voltam még itt.”
„ – Mire visszaérsz, a Földre lesznek.” – Eli mondta mielőtt eljöttem. Akkor a házat is ő vette. Felkeltem, s a fürdőbe mentem lezuhanyozni. Itt a halványkék és fehér dominált. Hatalmas kétszemélyes káddal és zuhanyzóval volt felszerelve. Miután végeztem vissza mentem felöltözni. Amikor kinyitottam a gardróbom majdnem szívinfarktust kaptam. Szinte akkora volt, mint a szobám. Pedig az sem kicsi. Itt is a lila és rózsaszín dominált, mint a szobámban is. Ott az ajtóval szemben lévő falon van egy nagy ablak és ez alatt – nem közvetlen a fal mellett – van egy hatalmas francia ágy. Íróasztalom az ajtó melletti falnál van, rajta a gépemmel., ami szintén lila, minta az ágyneműm.
Miután felöltöztem, lementem enni. A konyha sem semmi. Igaz sokszor nem főztem, de azért egy-két dolgot tudok. Itt a narancssárga van előnyben.
A szokásosat ettem most is. Müzlit. Míg elővettem egy tálat és a müzlim, észrevettem a pulton egy cetlit és egy kocsi kulcsot.
„Nincs is kocsim! Fogadjunk ez is Eli műve. Jó, hogy hallgattam apámra és letettem a jogsit.”
Gondoltam, majd felvettem a cetlit és elolvastam.
Ez állt rajta:
Kedves Destiny!
Remélem, tetszik a ház. Mrs. Masennel választottuk. Tudom nem volt autód, de azt mondják, hogy egyszer mindent ki kell próbálni. Nem? Láttuk melyik tetszik és azt vettük meg. Reméljük nem választottunk nagyon mellé. Vigyázz nagyon magadra! Puszil:
Mrs. Masen, Dean, és én.
UI.: A gardróbod hátuljában találsz egy ruhát. Azt fedd fel a bálra! Szeretlek.
“ Bálba? Milyen bálba? De párom sincs. És ha ez olyan bál, akkor nem illik egyedül menni oda.”
Míg végeztem fél nyolc lett. Gyorsan magamra kaptam a farmerom fölé a bokacsizmám, felülre a kabátom és indultam is. Nem szerettem a suliba kiöltözni nagyon, mert így is mindenki megismert. Most is csak egy kék hosszú ujjú, egy farmer meg egy csizma van rajtam. Mikor kiléptem az ajtón még a szám is tátva maradt. Egy Mazda 2009 Saturn Sky Redline állt előttem metál ezüstben. Tényleg jót választottak. Beszálltam majd indítottam is. Könnyen oda találtam a sulihoz. Nem lakok messze tőle. Ahogy gondoltam sokan voltak kinn és megbámulták az autómat. „Hah...Ha tudnátok, ki ül benne. Leesne az állatok. Csak visítozó rajongókat ne kapjak...”
Távol a bejárattól egy Volvo mellett találtam csak helyet. Mind az öten rám néztek, akik mellette álltak.
Vettem egy nagy levegőt majd kiszálltam. Ahogy sejtettem a fiúknak az álla koppant a betonon. Körülnéztem és megakadt a szemem a mellettem álló autónak támaszkodó, egyik arany szempáron. Szinte magába szippantott. Egy kuncogást hallottam majd valaki – gondolom a testvére lehetett – vállon veregette.
- Na, mi van Edward? Azért levegőt is vegyél... bár nagy szükség nincs rá. – mondta a mellette álló srác, aki úgy nézett ki, mint egy medve.
Valaki megbökte a vállamat.
- Elnézést, de nem te vagy Miley? – kérdezte.
- De...igen. – válaszoltam és rá néztem. Szőkés barna haja volt. Egy kevés smink is volt rajta.
- Kaphatnék egy autogramot?
- Mi? Ja, persze. – miközben aláírtam egy cetlit tőle hallottam, hogy a nagy mackó mond valamit, de azt nem értettem, hogy mit.
- Miért ad aláírásokat? Ki ő? – kérdezte a szőke lány.
- Mert ő Miley. – válaszolta a hollófekete hajú.
Milyen Miley? – kérdezte mackó testvér. /Így neveztem el magamban./
- Miley Ray Cyrus. – felelte amint megtudtam Edward.
- Mi?! Az a Miley?
- Igen. Az a Miley.
Elmosolyodtam magamban. Visszaadtam a cetlit és megfordultam.
- Nem szeretem, ha kibeszélnek a hátam mögött.
Szó szerint, mint látom. És a Rayt nem használom már. – mondtam nekik, közben kivettem a táskám az ülésről.
- Ne haragudj! Csak hallottuk, hogy mi a neved és...
- Tényleg te vagy Miley Cyrus? Én Emmett Cullen vagyok. – mutatkozott be a mackó testvér, akit Emmettnek hívnak.
- Igen. Tényleg én vagyok.
- Alice Cullen vagyok. Ők pedig a testvéreim. Rosalie, és Jasper Hale, Emmett és Edward Cullen.
- Sziasztok.
- Szia.
Majd megszólalt a csengő.
- Bocs, de mennem kell. Később még találkozunk.
- Mindenképp. – mondta Alice majd visszatáncolt Jasperhez.
Biccentettem majd elindultam a terem felé.
„ Úgy tűnik Alice Jasperrel van, Rosalie Emmett-tel. Edwardnak vajon van valakije? Biztosan. Túl jóképű, hogy ne legyen... Jesszus Miley, miken gondolkodsz? Nem vagyok normális.”
- Elnézést a késésért tanár úr. – mondtam miközben beléptem a terembe.
- Semmi baj. Most elnézem. Maga az új diákok egyike, ugye?
- Igen. Destiny Hope Cyrus vagyok.
- Rendben. Akkor foglaljon helyet.
Szerencsémre volt még egy szabad hely, egy világos barna hajú lány mellett.
- Szia. Emily Osment vagyok. Te pedig Destiny Hope.
- Szia. Igen, de csak Miley.
- Ok.
- Rendben. Vegyék elő a könyvet és nyissák ki a... – kezdett bele a tanár. Szerencsémre nem voltam olyan rossz matekból. Rövidnek tűnt az óra. Csak azt vettem észre, hogy mindenki megy kifelé.
- Te nem jössz? – kérdezte Lily.
- De...bocs. Mi volt a házi? – érdeklődtem miközben szedtem össze a cuccom.
- Nem kaptunk, de nagyon elgondolkodtál.
- Igen. Menjünk.
- Hol lesz órád, mert, ha gondolod, körbe vezethetlek.
- Oh...köszi. Hm, magyarom lesz.
- Nekem kémiám, de megmutatom, hol találod.
- Köszi, de nem kell. Nekem is magyarom lesz. – ugrált hozzánk Alice.
- Ok! Később majd találkozunk. Szia – mondta majd elment Lily.
- Rendben. Szia. – válaszoltam és Alice felé fordultam. – Mehetünk.
- Honnan is jöttél? – kérdezte miközben haladtunk a folyosón.
- Tennessee-ből. Ti?
- Mi Alaszkából, Denaliból jöttünk. Túl meleg volt Tennessee-ben? Vagy sok volt a rajongód?
- Nem csak... Gondoltam kell egy kis változás.
- Itt vagyunk. – mondta majd beléptünk a terembe.
Leültünk és tovább beszélgettünk. Sok mindent megtudtam róluk. És azt is, hogy Edwardnak nincs barátnője. Jupi! Iley, nyugi!
Sokáig már nem tudtuk folytatni, mert bejött a tanár és elkezdte az órát. Reméltem meg tudom úszni a bemutatkozást, de nem jött össze.
- Destiny Hope kérjük, mutatkozzon be.
- Hm... Tanár úr nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
- Miért? Jöjjön csak ki. Maga is Miss. Cullen.
Felálltam Alice-szel majd kimentünk.
- Sziasztok. Destiny Hope Cyrus vagyok,, de hívjatok csak Mileynak. – mondtam mire mindenki felállt és elkezdett felém jönni.
- Menj ki gyorsan. Fedezlek! – mondta Alice, majd elkezdett kifelé tolni.
Mire kiértem a folyosóra, minden osztályból már kezdtek futni a diákok.
- Nézzétek, ott van! – kiabálták még a nevemet is.
Elkezdtem a másik irányba futni, mire valaki megfogva a karomat berántott a... Hova is? Ja, a férfi mosdóba. Akartam kiáltani, de befogta a szám a kezével.
- Ne, sikíts, csak én vagyok. – suttogta egy bársonyos hang a fülembe.
- Mit keresel te itt? És honnan tudtad, hogy hol fogok elfutni? - kérdeztem meglepődve.
- Hm...Én csak... Gondoltam egyszer a nap folyamán úgy is elfognak „kapni”, ha a reggelt megúsztad.
- Hah...Ja. De.../miért/ pont a férfi mosdóba?
- Mivel a lányt már elkerülted.
- Oh...Tényleg...Azért köszi. De neked nem kéne órán lenned, amúgy? – kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel – Csak mert az óra közepén vagyunk még csak.
- De lehet...Akkor én most megyek is. – indult el, de én megfogtam a karját és visszahúztam.
- Ne...Kérlek. Ígérem, beszélek a tanároddal, hogy az én hibám csak...Kérlek, maradj. – néztem rá kétségbe esve – Nyugodtan rám kenheted, amiért nem mentél órára, de gondolom, nem mehetek még ki – közben bólintott – és hát...nem akarok egyedül maradni ITT.
- Rendben. Talán maradhatok. – mondta mosolyogva. Visszamosolyogtam rá. Hisz ki nem tenné, amikor azzal a féloldalas mosolyával néz rád.
Leültünk egy sarokba majd beszélgettünk. Pontosabban kihallgatott. Mindenre kíváncsi volt, ami velem kapcsolatos.
Edward (első óra utáni szünet)
- Na, öcsi. Látom megbabonázott az új csaj. – mondta Emmett miközben mentünk a következő óránkra.
- Nem vagyok vevő a humorodra.
Edward, Edward! – csilingelte Alice gondolatban – Van egy jó hírem. Ezt nézd! – majd levetítette nekem a látomását.
„Miley fut elől és mögötte sok diák „üldözi” – Nézzétek, ott van! – kiabálják mind. Sajnos nem éri el a kijáratot, mert elkapják.” – hogy ez után mi lesz azt, nem tudom, mert vége a látomásnak.
- Ez ellen én mit tegyek? – kérdeztem érdeklődve.
- Mi ellen? – érdeklődött Emmett.
Szerinted? Nem láttad? A férfimosdó előtt fog elfutni... – üzente gondolatban Alice. Hát persze! Elbújok a bejáratnál, majd elkapom a karját és behúzom a wc-be.
Na, látod. Tudsz te, ha akarsz.
- Öcsi, miért mindig a kicsit hagyjátok ki ilyen privát, és gondolom érdekes beszélgetésekből? – kérdezte Emmett sértődöttem.
- Nem tudom, mire gondolsz. – mosolyogtam. Mire becsengettek és elindultam a mosdó fele.
- Jó vicc. Jah...Pont TE nem tudod mi? Chh – mondta még utánam.
Már legalább tíz perce itt vagyok és még semmi.
- Nézzétek, ott van! – huh...akkor most. De én miért is izgulok? Mintha valami tini lennék. Bár kinézetre igen.
Nehéz kivenni a sok gondolat, kiabálás közül, hogy merre van Miley. Mivel az ő gondolatait nem hallom.
Miley (beszélgetés után)
Csak folyt belőlem a szó. Szegény már biztosan unta, mire megszólalt a csengő. Felkeltünk a földről majd elindultunk volna, ha Emmett nem lép be közbe.
- Oh...sziasztok! Azt hittem órán vagytok. Csak nem lógunk Miley? Na. És te öcsi? – kérdezte kaján vigyorral az arcán.
- Mi? Nem dehogy csak... – kezdtem bele zavartan.
- Csak Miley-t „megtámadták” – rajzolt macskakörmöket a levegőbe. – és én pint erre jártam és segítettem rajta. – mondta Edward.
- Aha. Értem. – kezdte Emmett majd Edward vállába bokszolt. Ezen csak elmosolyodtam.
- Hát jó. Akkor én megyek is a következő órámra. Sziasztok.
- Szia – köszöntek vissza, de megint nem tudtam kijutni, mert Alice állt az ajtóban és nyomta kezembe a cuccaimat.
- Nem hiszem, hogy tudsz menni órára.
- Miért is?
- Mert még nem „ültek” el, és mert én elkértelek.
- Mi?! Miért?- Gondoltam nem akarsz visszamenni közéjük. – nézett rám szépen és megvonta a vállát.
- Oh... Igazad van. Akkor én megyek is. Majd találkozunk. Sziasztok. – indultam el.
- Szia...várj! Jobb, ha hátul mész ki. – kiáltotta utánam Alice.
Bólintottam és elindultam hátra. Persze a kocsimnál is várt meglepetés. Sokan voltak kinn is, de szerencsére nem annyian. Mint benn. Vettem egy nagy levegőt, mosolyt varázsoltam az arcomra majd felemelt fejjel elindultam.
- Miley, Miley! Kaphatunk aláírást? – kérdezték és lökdösték egymást.
- Igen, csak ne fojtsatok meg. Kérlek. – mondtam és a táskámból elővettem egy tollat. Majd beraktam az autóba a táskámat. Megfordultam és elkezdtem osztogatni.
Kb. két óra elteltével végeztem is. Sóhajtottam egyet és beszálltam, majd míg elhaladtam a parkolóban, láttam Cullenékat kijönni. Alice intett, Jasper bólintott, Rose csak megvetően pillantott rám, Emmett hozta a formáját, és mosolyogva intett, mint Edward. De vele találkozott a tekintetem és szinte megint magába szippantott.
Haza hajtottam, ledobtam a táskám majd rendeltem pizzát, mivel ma még nem is tudtam enni. Mikor kihozták a srác is nagyot nézett, hogy ki vagyok, de nem nagyon zavart. „Kis” borravalóval távozott. Miután megettem felmentem átöltözni. Egy barna melegítőt és pántos rózsaszín toppot vettem fel.
Kíváncsi voltam a ruhámra, ha megtaláltam volna. „Hol lehet? Határozottan emlékszem, hogy Eli azt írta, a gardróbom hátuljában van. De itt nincs.” Még egyszer végig néztem, de nem találtam meg. Visszamentem a szobámba, megcsináltam a leckém, lezuhanyoztam, de még csak kilenc óra volt. Leültem a gépem elé és utána néztem egy-két dolognak. Na, jó. Magam után néztem. Szerencsémre Elinek sikerült az, hogy ne tudjanak a balesetemről. De most gondolj bele mi lett volna, ha közzé teszik, hogy:
„Miley Cyrus balesetet szenvedett, ekkor és ekkor ezen a helyen, és meghalt. DE LÁTTÁK hétfőn a forksi iskolában.”
Na, az biztos, hogy még nagyobb rajongótáborom lenne.
Elfáradtam, a mai napon meg több cikkre nem voltam kíváncsi – amiben engem istenítenek – így lefeküdtem a pihe-puha ágyikómba majd elaludtam. Szerencsére álomtalanul aludtam.
Edward
Egész úton hazafelének, csak Miley-ra gondoltam.
A mosolyára, a viselkedésére, hogy nem menekült el attól, ami kinn várta. Mert bevallom őszintén azt hittem, hogy egy beképzelt, nagyképű liba. De kellemesen csalódtam. Simán osztogatta az aláírásait két órán keresztül. Még akkor sem ijedt meg, amikor elkaptam a karját és behúztam a mosdóba. Bár lehet, hogy a kétszeres szívverése az volt és nem én tőlem. Miért is lett volna miattam? Hisz biztosra veszem, nem érdeklem. Hisz ő sztár, én meg... Ráadásul vámpír vagyok.
- Edward, kérlek. Megőrjítenek az érzéseid! Ne kételkedj- Ő is így érez. Érzem. – mondta Jazz. Ránéztem a visszapillantóból és elhúztam a számat.
- Na, mi van, csak nem tényleg bejön az új csaj? Ne huncutkodjatok ám a suliban! Bár én mindig benne vagyok egy ingyen pornóban, így, ha arra kerülne a sor, csak szólj. – mondta Emmett és megveregette a vállam.
- Nem vagyok kíváncsi egyáltalán sem rád, sem a hülye humorodra, és amúgy is ő egy ember. Szóval akár el is dugulhatnál végre. Végleg. – mondtam és leállítottam a kocsit a garázsban, mert közben haza értünk.
Edward ne félj, láttam nem lesz semmi gond. – üzente húgom gondolatba.
- Ja. Ha te mondod. A szobámban leszek. – mondtam majd elindultam felfelé. Fent leültem a fekete kanapémra és „pihentem”. Mire meghallottam Alice gondolatait. Pontosabban látomását.
Egyszer csak az autóban találtam magam. Majd változott a kép és egy stadionba mentem befelé. Nagyon sokan voltak. Elsötétült minden és elkezdett mindenki egy nevet kiabálni, de nem értettem mit. Majd megjelent a színpadon, kezében egy mikrofonnal egy lány. Ismerős volt, de nem tudtam beazonosítani. Az arcát sem láttam mivel háttal volt nekem. Amikor megfordult hirtelen vége lett a látomásnak és én megint a szobámban voltam.
Felkeltem és lementem a nappaliba, ahol a többiek voltak. Kivéve Esmét és Carlislet.
- Alice, mi volt ez? – kérdeztem tőle a lépcső alján állva. Ő Jazz mellett ült a kanapén.
- Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy itt az egész család élete fel fog fordulni? – kérdezte miközben felkelt Jasper mellől és oda jött én elém.
- Igen. De erre gondoltál? Hogy koncertekre fogunk járni? – közben felhúztam a szemöldökömet.
- Nem akárkinek a koncertjére megyünk. Fogunk menni. Főleg neked lesz rá okod. – mosolygott és visszament Jazzhez. Persze a fejében sem láttam semmit. Megráztam a fejem majd visszamentem a szobámba.
Vártam a holnap reggelre. De csak nem akart gyorsan jönni.
Pár órával később, gondoltam, ha tényleg ő az a Miley – és pedig minden ezt mutatja – akkor amilyen alakja van, olyan gyönyörű lehet a hangja is. Lementem volna ismét Alice-hez, de gondolom, látta mit tervezek, mert egy dobozzal – amiben cd-k voltak – állt az ajtóm előtt.
- Tényleg lassan forog az agyad. – itt csak megforgattam a szemeimet, és elvettem tőle.
- Viszont nem én vagyok a jövőbe látó. – mondtam majd mielőtt válaszolhatott volna valamit becsuktam asz ajtót.
Bent leraktam a kanapémra a dobozt, kivettem belőle az első cd-t és beraktam a lejátszóba. Nem sokat tévedtem, amikor azt mondtam, olyan a hangja, mint ő maga: gyönyörű. Egész éjjel őt hallgattam. Legalább kétszer mindegyik cd-t.
Reggel elkészültem majd lementem. Alice sokat sejtően vigyorgott, amikor maglátott, és mert biztosra veszem, hogy látta mit tervezek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése