6.fejezet

Miley

Most – nagy – bánatomra, nem volt sem pirosom, sem Volvo mellettem. Viszont, mikor beértem a sulihoz, „véletlenül” pont mellette volt egy szabad hely. Hát beparkoltam. Nyitottam volna ki az ajtót, ha Edward nem előz meg.

- Szia. – köszönt mosolyogva.

- Szia. Köszönöm. – mondtam miközben bezártam az autómat.

- Milyen órád lesz? – kérdezte befelé menet.

- Tesi. Sajnos.

- Nem szereted?

- De, csak... Nem szeretnék nagyképűsködni, de azért lássuk be, mégis csak Miley Cyrus vagyok.

- Igaz. – bólogatott. Láttam, hogy sokan irigykedve néznek minket, de nem igazán törődtem velük.

- És neked milyen órád lesz? – kérdeztem a terem előtt.

- Majd meglátod. – koppintott az orrom hegyére, majd elment az öltözője felé.

„Szóval a tesink is közös. Hm. Ez tetszik. Legalább most meglátjuk, hogy igaz-e, amit Eli mondott.”

Pont becsengetésre végeztem és bementem a terembe. Kicsit csalódott lettem, mert azt hittem, hogy a mai napom Emmett mentes lesz, de nem jött be. Ő is benn volt. Na, jó. Azért annyira nem bántam.

- Haza találtál? – kérdezte. Bólintottam s a helyemre álltam.

Ma röplabdáztunk. Nem volt rossz. Főleg az, amikor Emmett-tel voltam Edward ellen, s mind a ketten feladók voltunk. Ketten akartuk lecsapni a labdát, a másiknak, ekkor Emmett felemelt, így miénk lett a pont. Edward próbált búskomor képet vágni, De nem igen jött össze neki. Sajnos hamar vége lett az órának. Egy-két pontot engedtem nekik, de így is mi nyertünk jóval.

Az óra végén az öltözőbe menet, hallottam, egy-két füttyentést és morgást a hátam mögött. „Várjunk csak...morgást?” Megfordulva Edwardot láttam, amint megfeszülve áll és Emmett tartja vissza. Közelebb mentem hozzájuk.

- Edward. Minden rendben? – álltam elé.

- Igen, Miley. Menj csak öltözni. – komoly arccal felelte Emmett. Kicsit meglepett, mert még nem hallottam őt komolyan beszélni. „Lesz, ami lesz, megteszem.” – gondoltam majd közelebb állva hozzá és a kezeimet az arca két oldalára tettem. Hirtelen megremegett és rám nézett. Ha azt mondom, hogy, sötétebb, mint az éjszaka, még azzal sem mondtam el, hogy mennyire volt fekete a szeme. Majd vissza a fiúkra nézett.

- Ezt jobb lenne, ha nem tennéd. – szólt közbe Emmett, de nem törődtem vele.

- Edward. Figyelj rám, kérlek, nézz rám. – könyörögtem neki.

Rám nézett és kezeit védelmezően derekam köré fonta. Először megijedtem, de átkulcsoltam kezeimet nyakán és hozzábújtam. Fejét a nyakam hajlatába fúrta, és éreztem, ahogyan mélyeket lélegez és megnyugszik. Nem tudom meddig állhattunk ott így, csak azt vettem észre, hogy csengetnek.

- Srácok, oké, hogy romantika, meg szerelem, meg minden, de menni kellene. – szólt Emmett.

Lassan kibontakoztam jéghideg öleléséből és a szemébe néztem. Már arany barnán ragyogtak.

- Jobban vagy? – kérdeztem végig simítva az arcán. Bólintott majd az arca közelíteni kezdett az enyémhez.

- Khm... maguknak nem órán kellene lenniük? – jött hozzánk a tesi tanár.

- Elnézést tanár úr. – mondtam majd elindultam átöltözni. Edward Emmett-tel ment el.

Miután végeztem Edwarddal találkoztam szembe.

- Gyere! Elmegyünk. – kezdett húzni a parkoló felé.

- De... – inkább meggondoltam magam – Hova megyünk?

- Beszélgetni. Ezt már nem bírom tovább. – mondta az autójánál. Beszálltunk és már indított is.