17.fejezet

Hali! Bánom, hogy kell ide írnom és, hogy nem kaptam kommenteket az előzőhöz. :( Most felmerül bennem a kérdés, hogy: "Miért? Miért nem írtak? Rossz lett a feji?" De persze, akik ezt most olvassák és esetleg jelöltek pipát, azoknak nagyon, de nagyon szépen köszönöm. És ez rájuk nem nagyon vonatkozik. Már felmerült bennem az is, hogy talán csak kéthetente lesz friss... De nem hiszem hogy ezt szeretnétek Vagy igen? (Ha kérhetem ezt írjátok meg komiban.) De nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást!

CUPCUP

Edward

Miután Miley elaludt, fura hangok jöttek lentről. Már vagy egy órája hallgattam, mikor óvatosan felkeltem és lementem. A konyhában volt. Mikor az ajtóhoz értem, akkor hallottam meg a gondolatait.

„Remélem valamiben, vagy valamiben benne van az öcsém és nem hiába jöttem el Rose mellől. Bár, ha jobban belegondolok, veszekedés után legjobb a kibékülős szex.” – gondolta röhögve Emmett.

- Te mit keresel itt? Ez betörésnek számít ám. – suttogtam az ajtófélfának támaszkodva.

- Öcsi. Itt az a kérdés, hogy Te, mit keresel itt. Nem fenn az ágyban, és még valakiben kellene lenned? – fordult felém.

- Nem mindenki olyan perverz, mint te. – kezdtem felhúzni magam – De ha már itt tartunk. Neked nem kéne máshol és más idejét pazarolnod? – emeltem fel a szemöldökömet.

- Lehet. De vigyázni akarok az egy szem öcsémre. – és tette kezét a vállamra – És nem akarom, hogy belőled is papucs legyen. – ezen csak elmosolyodtam és megráztam a fejemet.

Persze most sem lehetett azt a vigyort letörölni a szájáról. Már azon voltam, hogy „kikísérem” az ajtón, mikor egy sikítás törte meg a csendet. Egymásra néztünk és már rohantunk is szerelmemhez.

Mikor beértünk, ő az ágyon ült és gyorsan szedte a levegőt. Egyből mellé léptem és átöleltem. Készségesen simult karjaim közé.

- Mi történt? – kérdeztem óvatosan és közben ringattam. Csak pár másodperc után szólalt meg.

- Csak... Rosszat álmodtam. – húzódott távolabb. De én láttam rajta, hogy nem akar most beszélni róla. – Emmett. Te mit keresel itt? Ilyenkor? – néztem meg az éjjeli szekrényen lévő órát.

- Hát.... csak kíváncsi voltam, hogy hogyan tornáztok. – vigyorgott tovább.

Miley felvonta a szemöldökét, majd megrázta a fejét. „Látod? Ha itt vagy és nem engem piszkálsz, akkor nem álmodik rosszat.” – fenyített meg bátyám mosolyogva.

- Ideje lenne menned. Holnap suli van. Miley-nak is. Remélem, kitalálsz. – mondtam Emmett-nek. Csak bólintott, elköszönt és el is ment. De ebben benne volt a csúnya nézésem is.

Visszafordultam szerelmem felé. Ő is felém nézett. Elmosolyodott majd megcsókolt. Levegőt kapkodva váltam el tőle.

- Aludnod kell még. – simítottam végig az arcán.

- Itt maradsz? – nézett rám kérdőn.

- Persze. – feleltem majd visszafeküdtem mellé. Szorosan a mellkasomhoz húztam és a hátát simogattam.

Míg elaludt, én azon gondolkodtam, amit délután mondott: „Meg akarok tanulni harcolni.” Vajon miért? Miattam? Hogy legközelebb is meg tudja magát védeni? Vagy engem? Nem tudom mit is kellene tennem. Ha nem megyek bele, annál jobban fogja majd akarni. Ha bele megyek? Abba bele se merek gondolni. De talán jobb lenne. Bár akkor Emmett tuti, hogy akarna fogadni. Azt viszont kizártnak tartom. Nem fogom engedni. És remélem, hogy Eleazarék meggondolják magukat és hamarabb távoznak. Főleg Tanya. Nehezen értem meg, hogy mi vezérelhette arra, hogy ilyeneket tegyen. Ráadásul Rosalie-val együtt. Bár ő, mióta elbeszélgettem vele, felhagyott azzal, hogy Miley-nak keresztbe tegyen. Legalábbis úgy, hogy én ne vegyem észre.

Már hat órára járt, így ébresztgetni kezdtem kedvesemet.

- Hmmmm.... Fenn vagyok. Mindjárt. – motyogta és átfordult a másik oldalára. Vele együtt fordultam én is.

- Tudom. Az ágyon vagy fenn. – nevettem és belecsókoltam a nyakába, míg végig simítottam az oldalán, amibe bele is remegett – Miley. Elfogsz, bár, ha pontos akarok lenni, akkor el fogunk késni.

- Miért is? – kérdezte még mindig csukott szemekkel.

- Mivel még nincs autód. Így el kell, hogy vigyelek. Plusz még el is kell mennem, átöltözni.

- Menj. Én addig elkészülök. Ja, és a jegyeket ne felejtsd el. És azt se, hogy tizenkettő kell belőle. Már, mint a VIP jegyből.

- Tizenkettő? Minek?

- Miért?! Ti nem jöttök? Már, mint, ti meg a.... Denaliék.

- Tanya is? – miután sóhajtott választott.

- Igen. Meg akarom mutatni neki, hogy nem is vagyok annyira „rossz”. – nézett eltökélten a szemembe. Bólintottam, megcsókoltam majd haza siettem.

Otthon, míg zuhanyoztam, bejött valaki. Sejtettem, sőt tudtam, hogy ki az. Felkészültem, mivel Alice már szólt előre, hogy mire számítsak. Na, mégis jó, hogy az embernek – esetemben vámpírnak – van egy mindent látó húga. Így a fürdőgatyámban álltam be a zuhany alá. Persze, ha most Emmett látna.... Akkor azt hiszem, hogy egy létezésen át hallgathatnám a poénjait. Még jobban meg akartam előzni a „bajt”, így mikor hallottam az ajtót kinyílni, kiléptem a fürdőkabinból. Egyből Tanya meglepett tekintetével találtam szembe magamat.

- Tanya. Ez még mindig az ÉN, SAJÁT fürdőszobám. – mondtam nyugodt hangon.

Nem nagyon tudott mit felelni, így pufogva kiment, maga után becsapva az ajtót. Mosolyogva megráztam a fejemet és gyorsan megtörölköztem – persze a gatyámat levettem – és felöltözve mentem a szobámba. Felvettem a táskámat és indultam is lefelé a kocsimhoz. Mellette találtam rá Tanya-ra. Kérdőn néztem rá, de húgom felelt.

- Ő velünk akar menni. Pontosabban veled. Na, itt vannak a jegyek. De nem értem minek tizenkettő. Miért nem elég tizenegy. – morogva mondta a végét és mikor elment előttem adtam egy puszit az arcára.

- Ma csak Alice-szel megyek. Miley-ért kell mennem, mert Valaki kilyukasztotta a kocsijának a tankját és még nem csinálták meg. – nyomtam meg egy kicsit a valaki szót. Remélem vette a lapot. – Plusz még valamit el kell intéznem. – fejeztem be, míg Alice-szel beszálltam a kocsimba.

Carlisle és Esme már elmentek. Tanya Emmett-tékkel ment.

- A plakátokat még ki kell ragasztani több helyre is. Mint például a suliba. – mondta húgom, mikor már az úton voltunk.

- Minek? Szerintem már vannak, akik tudják.

- Igen. De a többiek? Annál jobb, minél többen jönnek. Mint egy nagy buli. Buli! Nem beszéltem Elivel, az after partiról.

Mikor szerelmemhez értünk, leparkoltam és dudáltam egyet. Kiszálltunk, mire ő is megjelent.

- Sziasztok. – köszönt és egyből meg is csókolt. Bár én nem terveztem olyan rövidre, de úgy tűnik ő másképp gondolta.

- Szia. – köszönt Alice, és beszállt hátra.

- Későbbre. Elkésünk. Amúgy meg, ha nem tudnád én még mindig büntiben vagyok. – súgta a fülembe, de mire elkaphattam volna már be is szállt.

- Miért is? – kérdeztem, mikor beszállva indítottam is – Ez alól felmentelek.

- Mert tegnap összekócoltam a hajadat. – fordult felém – De én azt hittem, hogy a vámpírok nem felejtenek.

- Ez igaz, de...

-... de ez már másképpen van a szerelmes vámpírokkal. – mosolygott hátul pöttömke.

- Akkor te is elfelejtesz dolgokat? – incselkedtem vele tovább.

- Akkor pontosabban fogalmazok. – köszörülte meg a torkát és húzta ki magát – Az Edward „hú-de-nagyon-szerelmes-vámpír-vagyok” Cullen, Az, aki elfelejt dolgokat. – vágta ki magát. Erre már csak elnevettük magunkat.

Az út hátra lévő részében csendben maradtunk.

Mikor már a parkolóba kanyarodtam be, jutott eszembe – lassan tényleg igaza esz Alice-nek –, hogy Tanya is itt van. Leállítottam a kocsit, de még nem szálltunk ki.

- Hát, nekem el kell még intéznem egy két papírt. – „Sok sikert.” – üzente nekem húgom.

- Mi nem megyünk? – fordult felém ismét kedvesem.

- Tanya is itt van. – nem néztem szemeibe. Csak a kormányt szorítottam.

- És?

- Téged nem zavar?

- Miért zavarna? Bízom benned. – szemeibe nézve, mint ha elöntene a nyugalom. Nem értem mivel érdemeltem ki őt.

- Menjünk. – mondtam és kiszálltunk. Megkerülve az autót, hozzá mentem és meg is csókoltam egyből. Elég szenvedélyesen. Pár perc után már zihálva váltunk szét.

- Ezt. Miért.... kaptam? – homlokát az enyémnek támasztva, még mindig gyorsan vette a levegőt. Elmosolyodva közöltem vele:

- Mert azt akarom, hogy tudják, hogy te kihez és én kihez tartozom. – simítottam végig az arcán, majd immáron kézen fogva mentünk a közös óráinkra.

Mivel drága húgom ez miatt lépett le. Az előbbit viszont nem csak a többieknek szántam – persze Tanya-t is beleértve -, hanem, mert reggel csak egy „puszit” kaptam. Így most pótoltam. Persze csak egy kis részét.

Benn a teremben nem nagyon beszélgettünk, mivel ő itt hagyott és elment Mike-hoz, meg Angela-hoz beszélgetni. Azt mondta, hogy nem akarja őket sem hanyagolni. Ja, csak Mike már megjegyezte – még ha gondolatban is -, hogy ő sosem engedné el maga mellől. Miután csengettek jött csak vissza mellém.

- A koncertről beszélgettünk. Oda adtam a jegyeket is.

- Mike-nak is? – bólintott – Minek? – kérdeztem halkan – Amúgy az ilyen jegyek mit is takarnak pontosan? – tudtam, hogy mit jelentenek, de tőle is hallani akartam.

- Be lehet vele menni mindenhova. Na, jó majdnem mindenhova. Bár, vannak olyanok, amivel az öltözőkbe is, de azok jóval drágábbak. – pont végzett mikor a tanár belépett.

Az óra további részén már nem beszélgettünk.

De nem tudtam a tanárra figyelni. Az járt a fejembe, hogy: ”Remélem Miley nem olyan „különlegeseket” készíttettetett Alice-szel, és ha mégis akkor azt nem a Newton gyereknek adja.”

Mikor már kicsengettek még megvártam őt, majd együtt mentünk tovább.  Útközben valahonnan hallottam Tanya gondolatait, de szerencséjére nem láttam őt. Mire a teremhez értünk, a tanár már benn volt, mivel valamit az órára készített elő. Ezen az órán is csak a gondolataimba voltam temetkezve.