Elnézést szeretnék kérni, azoktól, akik elolvasták és azt hitték, hogy ennyi a fejezet. NEM, nem ennyi! Töröltem és most újra felraktam. És köszönöm annak a kettő embernek, aki eddig szavazott és pipált!
CUPCUP
Miley
Reggel korán ébredtem. Vizit után már tényleg haza mehettem. Félóra alatt össze is pakoltam és Edward haza vitt. A mai napra kaptam még igazolást, így otthon maradtam. Persze csak Edwarddal. Elsőnek lezuhanyoztam majd kaját rendeltem. Míg nem jött meg, megnéztem a mailjaimat. Mire ezzel végeztem csengettek. Edwardot küldtem le, amin csodálkozott is, de hát egyszer ő is megteheti. Ameddig nem tért vissza, kicsit „magam „után jártam. Elég érdekes cikkeket találtam. Edward felszólt, így lekapcsoltam és lementem. Kicsit durvábban csaptam be a hűtő és a szekrény ajtaját. Ezt szerelmem is észrevette, mivel mögém lépett és lefogta kezeimet, amikor tányért akartam elő venni.
- Mit ártottak neked ezek a bútorok? – csókolt a nyakamba megnyugtatás végett. Sikerült is kicsit lenyugodnom.
- Hogy jönnek ahhoz, azok a..., hogy ilyeneket írjanak rólam? – csaptam be a szekrényajtót megint, majd kibontakoztam Edward karjai közül és az asztalhoz mentem.
- Ha nem nézed meg, nem húzod fel magad. – ült le velem szemben. Megállt a kezem és hitetlenkedve meredtem rá.
- Ha más megnézi és még a képeket is, akkor ük el fogják hinni. Pláne, hogy a suliban is... – haraptam el a mondat végét, mert nem akartam még őt is ezzel idegesíteni. Felálltam és a kajámat a szemétbe dobtam, a többit meg a hűtőbe tettem, a tányért meg a mosogatóba.
- Mi van már a suliban is? – állított szembe magával.
- Mi lenne? – kérdeztem könnyedséget erőltetve magamra.
- Miley. Bántottak? – megrázva fejemet, jeleztem, hogy nem – Akkor? – nyúlt az állam alá, hogy a szemébe nézzek. Nem tudtam tovább visszatartani könnyeimet. Kezeimmel szorosan átöleltem, míg fejemet a mellkasába temettem. Percekig csak álltunk, simogatta a hátamat és nem szólaltunk meg.
- Sajnálom. – szipogtam már csak és eltávolodtam tőle – Összekönnyeztem az inged. – simítottam végig ott, ahol összenedveztem.
- Nem kell sajnálnod. – hüvelykujjával letörölt egy kósza könnycseppemet, majd megcsókolt finoman és nyakamba fúrta a fejét. Én is belecsókoltam a nyaktövébe, majd vállára raktam államat, lehunytam szemeimet és mégszorosabban öleltem át. Mintha valaki figyelt volna, így kinyitottam a szemem. Az előszobában állt. Edwardot nézte – ahogy szokta – majd, mikor találkozott a tekintetünk, csalódottságot láttam a szemében, majd eltűnt. Hallottam a lépcsőn felfelé a lépteit. Edwardot elengedve, rögtön utána futottam a szobámba. Az ablaknál állt, ami nyitva volt. A válla felett még hátra nézett, majd kiugrott rajta. Az ablakhoz rohanva felugrottam a keretre.
- Miley! Gyere onnan! – hallottam meg Edward hangját.
- Maradj itt! Van egy kis dolgom. – majd leugrottam. Mivel sütött a nap, nem tudott utánam jönni.
- Miley! – most meg Dean állt meg előttem a kocsival.
- Itt van. – ennyit feleltem majd amennyire csak tudtam elkezdtem rohanni a szaga után. De, honnan éreztem, azt nem tudom.
Egy rétre érve megálltam a szélénél, és körbe néztem. Gyönyörű volt, ahogy a nap rásüt, és a virágok kinyitják fejüket. Ő ott állt a túl oldalon. Az árnyékban. Találkozott a pillantásunk. Ekkor ért mellém Dean is, és azonnal a háta mögé tolt.
- Te mit keresel itt? – kérdezte egy cseppet sem barátságosan Deantől Rob.
- Tudod, Én vigyázok a védencemre. – felelte nyugodtan. Rob felmorgott, és.... Várjunk. Morgott?!
- Igen. Most már vámpír. – súgta halkan nekem Dean, de szemét nem vette le Robról.
- Azt mondtad, nem olvasol a... – rám kapta a fejét.
- Bocs, de szerintem ezt ne most beszéljük meg. Te meg – fordította fejét vissza – verd ki a fejedből. Igaza van Destiny-nek. Ha akkor ott maradsz, vagy szólsz nekem...
- Tudtommal, meg TI fenn mindent láttok! Akkor miért nem avatkoztál közbe?!
- Mással voltam elfoglalva. – hajtotta le a fejét szégyenkezve Dean.
- Akkor legyél most is mással elfoglalva. – majd elkezdett felénk futni. Szerencsére Dean hamar kapcsolt, engem ellökött az útból, és Rob neki csapódott. Azt hittem megsüketülök a hangtól, ahogy összecsapódott a testük. Dean ellökte Robot, aki az erdőben eltűnt. Felálltam és körbe néztünk alaposan. Minden zajra oda kaptuk a fejünket, de nem volt ott. Elment.
- Jobb lenne, ha végre nem csak terveznéd, de le is zárnád a múltad. – nézett le rám, mikor már elindultunk gyalog, lassan visszafelé.
- Tudom. De hogyan? Hiszen nem hallgat rám. – lehajtottam a fejem, de eszembe jutott valami – Tudod, hogy mit akart, mikor én a kórházban voltam?
- Mit?
- Hogy szakítsak Edwarddal. De hogyhogy nem tudod?
- Akkor még nem voltam a fejedben. – felelte egyszerűen, majd csendben maradtunk az út hátra lévő részében már.
- Holnap már kezdeni akar a suliban. – az ajtónál szólalt meg újra. Még jobban letörve ezzel engem. Bólintottam csak, és beléptünk. Edwrad már nem volt itt, viszont rendetlenség az annál inkább. Mindenhol. Plusz egy cetli a hűtőn.
„Este tudok csak visszajönni. Alice elrántgatott szó szerint vadászni. Szeretlek. Edward.”
- Hát, legalább nem fogsz unatkozni addig. – veregette meg a hátamat Dean, majd már itt sem volt.
- Hé! Segíteni ki fog? – szóltam utána.
- A két szép kezed. Na, meg a levegő, ha tudod használni. – felelte nevetve, majd elhajtott. Fújtam egyet, felmentem – vagy legalábbis próbáltam – átöltöztem egy szabadidő ruhába, és neki láttam. A felénél jártam, mikor kezdett már sötétedni. Egyre csak a mondata második fele járt asz eszembe, amit akkor mondott, mikor kiment. „...meg a levegő, ha tudod használni.” Vajon mit akart ezzel? Esetleg... A varázserőmre gondolt? De azt hogyan? A nappaliban gondoltam egyet és a kanapét az erőmmel akartam visszarakni. Lehunytam a szemem, majd arra gondoltam, hogy...semmire Majd beugrott valami.
„Ha elakarsz valamit mozdítani, vagy mást csinálni vele, mindig csak arra gondolj, amit elakarsz mozdítani.” Ezt még Eli mondta fenn, amikor megmutatta, hogyan szokott gyakorolni. Hát azt tettem. Lehunytam ismét a szemem és a kanapémra koncentráltam. A jobb kezemmel lassan, a baltól kiindulva tettem egy félkört. Ami a kanapémon lehetett, azokat hallottam, hogy leesnek róla, és megmozdul. A bal szemem kinyitottam és s meglestem, mi történik valójában. S láss csodát valóban megmozdult. Kinyitottam a másik szememet is, és mosolyogva akartam befejezni, de mielőtt letehettem volna kinyílt az ajtó, én megijedtem és a kezem tovább vittem a kelleténél. Baj lett volna, ha az illető nem kapja el idejében.
- Hú... – tette le a kanapémat – Csak egy szavadba kerülne, ha nem akarsz itt látni. Nem kell kanapékkal dobálóznod. Amúgy mi történt itt?
- Bocs. Szerintem... nem is tudom. – vakartam meg a fejemet – Mire visszaértünk, már ilyen volt. Sőt! Ennél rosszabb. – simultam közben karjaiba, és csókot leheltem ajkaira.
- Segítek. De Dean?
- Fenn már végeztem, csak még itt nem. Dean meg...
- Itt van. – felelte az ajtóból.
- Hát ez jellemző rátok! – morgolódtam – Mire én végzek, ti addigra jelentek meg. Pláne te. – mutattam a most érkezettre.
- Elivel kellett beszélnem. Robert miatt.
- Jutottatok valamire?
- Igen. Hogy minél hamarabb kiképzünk téged, én annál hamarabb szabadulok meg tőled. – elsőnek le sem esett majd később kapcsoltam és csúnyán néztem rá. Persze ő nevetett, míg a felfedezett erőmmel hozzá vágtam a legközelebb lévő dolgot.
- Hé! Te értetted a fél mondatomat?
- Mivel nem vagyok szőke, és szinte az orromra kötötted, naná!
- De tervezted, hogy az leszel. Mármint szőke.
- De mégsem lette. Egy okkal több lett volna, hogy rám akaszkodj. – mondtam majd a konyhába mentem egy pohár vízért. Edward csak mosolyogva, és fejét rázva nézte végig, ahogy mi dumcsizunk. Befogtam a két fiút is a dologba, én meg a lépcsőre költöztem, és nevetve figyeltem, ahogy hülyéskednek és fintorognak, mikor mondtam, hogy a sarokban is seperjenek ki. Meg még az erőm sem tudom igazán kezelni, szóval.. Fáradtságot színlelve huppantak le a kanapéra, én meg közéjuk ültem.
- Köszi skacok.
- Nincs mit. – felelték egyszerre, de Dean folytatta – De azt már nem mondom, hogy mégegyszer. – elmosolyodtam, megveregettem a vállát, majd felállva Edwardot is felhúztam. De fel menni nem tudtunk, mert valami meccset akart nézni Deannel. Hát addig ettem. Mire végeztem – lassan ettem – vége lett a meccsnek és feljött velem. Leültettem az ágyra, míg elmentem zuhanyozni. Visszatérve, egyből a karjai közé bújtam. Egyből elnyomott az álom. De az éjszaka közepén valami fura szagra ébredtem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése