Részlet + eldöntendő

Sziasztok!

Igen régen jelentkeztem sajnos, viszont ma délután, ahogy az Epilóguson gondolkodtam, felmerült bennem egy kérdés. Ezt szavazásra is bocsátom majd, kint, oldalt. Az lenne a kérdés, hogy ketté szedjem-e a történetet, vagy ne epilógus jöjjön, hanem a következő fejezet? Értitek?

Mikor én elkezdtem ezt írni, és az agyamban kb lejátszódtak a fejezetek és a fejezetek száma, akkor eddig a részig jutottam. De aztán láttam, hogy azért vannak páran, akik olvassák, és úgy gondoltam, hogy akkor bővítem a "könyvet". Tehát rajtatok áll, hogy két "könyv" legyen, vagy egy hosszú.... 

Elkezdtem írni a fejezetet, viszont nem tudom mikor fogom tudni befejezni. Utolsó hét lesz a suliban, utána, meg nem leszek itthohn egy darabig, de igyekszem megírni. :) Már alig férnek el a fejemben a történések... :) De nem untatlak tovább benneteket! Addig is, egy kis részletet találtok lejjebb, illetve szavazásra fel!!! :)

Jó olvasást! :)

E

"Napok, majd hetek teltek el úgy, hogy csak ültem az ágyamon, vagy éppen Edward szobájában és csak néztem ki a fejemből. Senkihez nem szóltam, senkivel nem foglalkoztam, aki bejött hozzám. Persze mindig jött valaki, hogy ellenőrizze jól vagyok-e. Carlisle is elvégzett pár vizsgálatot rajtam. Nem tudta megállapítani, hogy kisfiú, vagy kislány lesz-e, mert elmondása szerint van körülötte egy burok, ami megakadályozza az ultrahang átjutását. Nem érdekelt a neme, csak az volt a fontos, hogy megszülessen.

Folyamatosan csak azon törtem a fejem, hogy mit rontottam el? Hogy miért ment el? Hogy miért nem voltunk jók együtt. Tudom, hülye voltam, mert veszekedtem vele, meg makacskodtam, de én ilyen vagyok! És ő próbálkozott megváltoztatni… de eltaszítottam magamtól. Edd meg, amit megfőztél!

Újra lepergett a szemeim előtt, ahogy elmegy. Ahogy küzdünk, de őt mégsem tudom megakadályozni. Én lennék a legjobb vámpírvadász, erre egy nyamvadt vámpírt nem tudok visszatartani! Ahogy simán leemel magáról, átugrik felettem, majd Aróhoz lép… Azóta nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, hogy elment a Volturival. Ha lehunytam a szemem, őt láttam vörös szemekkel, amint rám vicsorog. És legtöbbször egy halott kisfiú, vagy kislány teste felett bámult engem. Vadászni eljártam, mert nem akartam, hogy a kislányomnak bármi baja legyen. Persze kizárólag Jaspert viseltem el magam mellett ilyenkor. Elzártam az érzéseimet és tettem, amit eddig. Vele sem beszéltem sokat. Képtelen voltam rá.

Két hét sem volt vissza a szülésig, mikor egy váratlan látogató érkezett. A kis házban voltam és a szokásos napi tevékenységemet folytattam, vagyis a hálóban ültem és Edward egyik itt hagyott ingjét szorongattam, mikor kopogtak. Nem foglalkoztam vele, Cullenék tudták, hogy úgy sem nyitok ajtót, így simán bejöttek. De az illető nem tett így. Tovább kopogott, majd ököllel verte az ajtót. Egyszer, kétszer, háromszor… A tizedik után már felpattantam és kinyitottam az ajtót. Épp a torkának akartam ugrani az illetőnek, amikor felfogtam, hogy ki az.

- Na, végre! Én…"