Nagyon sajnálom, hogy eddig nem jelentkeztem, de a szokásos... iskola, kollégium, tanulás. Viszont már majd nem végeztem a fejezettel és ezzel a történettel is. Elkezdtem egy másik alkonyatosat és majd kirakok egy szavazást, hogy hogyan kerüljön fel, vagy fel kerüljön-e egyáltalán. Az egész story-t megírom, csak éppen Bella szemszögéből, aki most vámpír és Edward az ember. Többet egyelőre nem árulok el. :) Remélem lesz akit még azért érdekelni fog, vagy a most futóm is még érdekli.
Hoztam addig is egy kis részletet. Persze pár pipának, vagy kominak most is örülnék. :)
Jó olvasást! :)
"- Mint látod táplálkozni akartam. Amíg te meg nem zavartál!
- Ó, bocsánat! Remélem haragszol
annyira, hogy nekem támadj!
- Nem kell ahhoz haragudnom, hogy neked
támadhassak! – támadóállásba helyezkedett, majd felém rohant. Én is felvettem a
pozíciómat és örömmel fogadtam. Kitártam oldalra a két karomat, egy kicsit
előre dőltem, úgy érkezett nekem. Két métert csúsztunk hátra, de mikor egy
nehéz kukába ütközött a sarkam, lendületet vettem, átöleltem a derekát és
eldobtam. Egyenesen a falnak. Megkapaszkodott azon és onnan ugrott rám.
Megcsúsztam valamin és hátra érkeztem. Felnyögtem, ahogy a levegő kiszorult a
mellkasomból. Megfogtam a vállainál és megpróbáltam eltolni magamtól a csattogó
fogait. Sikerült megfordulnom, elkapni mindkét csuklóját, amit a térdeimmel
lefogtam, majd két oldalt megfogtam a fejét és a betonba vertem, teljes
erőmből. Kétszer megismételtem, mire lecsillapodott annyira, hogy nem
vergődött. Lihegtem és ziláltam, nem akartam gyengének tűnni előtte. De úgy
tűnik, elszívja az erőm egy részét a baba. Baba?
- Na, mi az? Ennyire tellett? – röhögött
a képembe. Felhúztam a felső ajkamat a fogaimról, rávicsorogtam, majd a
nyakához hajolva, kettéharaptam a torkát. Ami a számba maradt darab, kiköptem
oldalra, majd megragadva a haját, elválasztottam a fejét a testétől.
- Nem. Ennyire telik
tőlem, te ribanc! – felálltam, megtöröltem a számat, vetettem egy pillantást a
férfire, aki már mozogni kezdett."
